1972-ben születtem Tatabányán. Még általános iskolás éveim alatt
kezdtem az „agyagozást”, mesterem ez idõtõl kezdve a középiskola
befejezéséig id. Csiszár József tatai fazekasmester volt. Az érettségi
vizsgát követõen Laky Vera és Ivancsics Péter kerámiamûhelyében
dolgoztam és folytattam tanulmányaimat, eközben szereztem szakmai
képesítést Budapesten.
Néhány élet diktálta kitérõ, majd a családalapítás után 28 évesen
kezdett körvonalazódni elõttem, mit is várok ettõl a szakmától, illetve
keramikusként önmagamtól. Elsõ mûhelyemet Pakson hoztam létre, itt két
önálló kiállításra illetve egyedi megrendelésre készültek alkotásaim.
Jelenleg Tökölön élek férjemmel, négy gyermekemmel és háziállatok népes
seregével, itt sikerült egy kis mûhelyt kialakítanom, ahol kedvemre
valósíthatom meg az egyedi megrendelések mellett saját ötleteimet.
2006-ban szereztem lakberendezõi képesítést a Junior Art Centernél. Az
itt szerzett ismeretek birtokában kezdtem el foglalkozni a kerámia
lakásban történõ, nem szokványos és sokoldalú felhasználásával. Itt
Tökölön a TAME (Tököli Alkotók Egyesülete www.tame.hu) tagjaként az egyedi megrendeléseim mellett a közös és egyéni kiállításokra készülök.
Letagadhatatlan hatással van rám mind a népi fazekasmester, mind a
mai kor ízléséhez alkalmazkodó modern tárgyakat készítõ
kerámiamûhelyben szerzett tudás és szemlélet. A szárnyaló képzelet
mellett fontos számomra a funkció, a praktikus és igényes kivitelezés.
Minden darabom egyedi, kézi formázású és díszítésû, leginkább
korongozott darab. Szeretek „elveszni a részletekben”, hiszek abban,
hogy egy tárgy értékét a benne rejlõ ötlet és munka adja. Ezen
értékeket igyekszem felajánlani alkotásaimon keresztül. Tekintsék õket
e sorok szellemében, s ha a fenti értékeket megtalálják munkáimban, úgy
érzem érdemes volt elkészítenem õket.
Kedvenc eredettörténetem a fazekasságról:
Nádudvar, id. Fazekas Lajos
,,A fazekasság ördögi mesterség. A korongot az ördög találta fel,
kitalálta azt is, hogy korsót is lehet csinálni, megkereste hozzá az
agyagot, el is készítette. Felült a korongra, felütötte maga elé az
agyagot, majd elmarkolta, úgy, mint a mai napig is szoktuk, de száraz
kézzel. Mindannyiszor, ahányszor maga elibe ütötte az agyagot, mindig a
kezéhez ragadt. Erre elkezdett dühösködni, hogy hiszen már minden
megvan hozzá, és a korsó mégsem akar sikeredni. Ráhajolt a korongra és
mérgében elkezdett sírni, kicsordult a könnye, rá az agyagra, a korong
ekkor megszaladt, a nedvesség által megcsúszott rajta a keze. Így
kitalálta, hogy csak vízzel lehet korsót csinálni. Ezért hívják a
fazekasságot ördögi mesterségnek, ebben van is igazság, ebben
kontárkodni nem lehet.”
